térdem szétment. mert sznóbi SK - "Donovaly goooooooooooo" és most soft title-öket kell csinálnom. kiégett a szemem. meg az agyam is. jaj.

amíg én magunkról gondolkoztam a kocsiban (még mindig ez a baszatlanpicsás álljmegalábadon-sztori), ő a jövőbeli buzisite-on töprengett. ez olyan férfi-női ellentét, ugye?

ICQ-n négy Santa Claus is van. melyik fog engem meglátogatni? van egy nempublikus listám. de nincs rajta gagging, mint a Lórién.

ahogy nézegettem ezeket a fotókat, rájöttem, hogy Dubrovnik hídja pont olyan, mint a varsói. Csak a dubrovnikira nem emlékszem már.

az elmúlt három hét összes elfojtott vágya, energiája és képzelgése kijött volna belőlem az elmúlt két nap során. de mégsem. nem vagyok abnormális. nem abnormális, hogy bizonyos pillanatokat nem egy szilikonrúddal akarok megosztani. 14 órát dolgozni egy nap, az abnormális.

szopás=munkahely? és ennek biztos így kell lennie? most olyan elegem van. belőle is.

Nem úgy alakult az este, persze (jegyzet: soha ne tervezz előre semmit). Fél egyig moziban voltunk, aztán ugye mindenki fáradt. Meg elrontottam a gyomrom valamivel, iszonyú éjszakám volt. VISZONT! Már vége a reggeli szorongásoknak, és mínusz két ember bacilusaival érintkezhetek…

05:30 helyett csak 06:50, szóval egy óra késés, de mivel a vonat is késett, még jegyettérítettek is. és vattás-lebegős-merengős viszontlátás. fáradt vagyok. viszont ma addig, míg nem kezd remegni a lábam és nem kapok levegőt. remélem.

puha veszélyes kavargás

Félelemmel vegyülő érdeklődéssel figyeltem, ahogy a tubusból kinyomott vaníliaszínű krémhajfesték a fehér előhívófolyadékkal előbb bordóslila, halványszürke majd lilásszürke árnyalatot öltött. Hajamra kenve kék. Amikor lemostam, a legsötétebb tintalila örvénylett a…