el sem hiszem. sami sinerva megkapta  a levelem.

04:15 - telefon magában csörög az előszobában á ez csak álom 04:25 - masszív, nem szűnő hangos ébresztés nem, nem álom négy kémcsővel húztak le belőlem, néggyel! ráadásul nem akart elállni, piciny vérpatakocska kísért utamon míg a patikához érve nem timsóztam össze…

tizenhét évig augusztus huszonegyedike egyet jelentett a gyomorideggel. előbb csak nyelvtanismétlés, matektanár, különórák, majd sorbanállás, sorszám-mizéria, órarend-parák. most vége, és hiányzik. mert ritmust adott, szabályokat. most minden fal ledőlt és én szétfolyok.

ó mahagóni bukósisakok fodrásztól jövet az a sok ideges gesztenye hogy kopogott hideg kövön hideg daueren körömcipõsek orkánkabántak de rá se rántak nyikorgó kosaras melltartóban igyekezett haza meghatóan egy õszi estben mind ahány kató van s erzsébet s…

- oh, du meine güte... - was ist denn diesen geruch? - uhh, das stinkt doch.... 17-es villamos, a visszatérő nyár utolsó pillanatai.