szóval úgy indult, hogy majdnem két óra várakozás után derült égből villámcsapás az endokrinológián. a paraágyú beindult, milliónyi kis parakristályt szórva felém. akkor sem lett jobb, mikor l sirámait hallgattam, de akkor sem változott, mikor d gépét nulláról fel kellett…

par ora muvla indul a vonatom, jűkurvareszeg vagyok mos t jottem haza. hmhmhmhm. mit nis akartam? jai gen, az elmult napolkrol annyit hogy grrr brrr es uhh to be continued

ááá ááá, orgazmikusan szép nap ez a mai. még akkor is ha nincs pénzem, haza kell mennem orvoshoz és a gyűlölt osztály is vár janie jones

elég fagyos itt a hangulat, és nem (csak) emiatt érzem magam pocsékul. nem megy már ez az éjszakázás, két óra alvás után zombi (is) vagyok. a vidám barátaim bezzeg most tuti otthon hengergőznek és miért kérdezi mindenki egyből, hogy másnapos vagyok-e?

és megint ősz van. őszi melankólia.