szilveszterkor én láttam a legtöbb tüzijátékot az autópályáról, legalább huszat, de már ez az egész tüzijáték-dolog megfakult, nem a gyeerkkorom, mikor vattával a fülemben álltunk a városban augusztus huszadikán, már mindenki mindig durrogtat

hajnalban napfelkelte nyíregyházán, mindig is szerettem a napfelkeltéket, valami varázslatos érzés fog el, olyan biztonságban érzem magam. és ehhez állandóan valami olyan zene társul, mint a national geographic adásszünetében sugárzott összeállításé

az hegyre vezető úton egy turistabusz elütött egy őzt, ahogy ott hevert, mintha csak aludni feküdt volna le, (bár lehet, hogy az őzek is állva alszanak) és nagy sereg ember vette körül, fényképeztek (a turisták) és simogatták. a halott őzet. amik ők ütöttek el.

Jansá nagyon rossz volt, újra jeges felvonók, konzervdoboz méretű négyszemélyesnek mondott tatrapoma, amibe a deszkák bele sem fértek, folyamatos eső és sok ember, elütöttem egy síelőt, engem viszont két síelő ütött el

munkahelyen újra csak droidmeló, az az érzésem, én vagyok a tigr aki semmit sem csinál és mégis annyi mindent, amiért persze nem kap pénzt. kapzsiság? nem, csak utálom, ha már egyenesen sorbaállnak, hogy ezt meg ezt is még. vagy legyek huszadosztályú grafikus, vagy maradjak a copynál. és kapjam már meg a fizetésem meg a prémiumom, hogy lesz így lakásom? áhh mindegy....

és hajnalban elutazott p is. most 9692 km-re van tőlem. és hajnalban én is elutaztam. búfelejtő túra pozsonyba, vonattal. jelentem, a bú még mindig megvan. viszont van soksok fotóm. és megfárásom, a folyamatos eső miatt, és a beázott cipővel és vizes zoknival való mászkálás miatt.

és hazajöttem a családhoz, és kiborultak, mert a telefonban azt mondtam "otthon" budapestre. szokják csak meg, el fogok költözni, sajnálom, de tényleg.

és nem vagyok többször kíváncsi egy szexjelenetre sem, amiben Sharon Stone van, szerintem annyira nem volt hű, na de mindegy.

és azt álmodtam, egy partin szeretkezem egy lánnyal és egy fiúval, és nem érdekel, hogy mindenki néz, és megyek tovább a debreceni tengeröbölhöz (!) de nincs nálam a nagylátószögű és ezért egy hegyre (!) kell felmásznom, de olyan magasra, és még mindig nem férnek bele, de már olyan magasan vagyok, hogy alig van gravitáció és félek, hogy felszippant a sztratoszféra (?), de mégis túlélem és elmegyek a vonathoz, hogy bemenjek dolgozni, de az úton támad a szökőár, de én megmenekülök és beérek az irodába de az én íróasztalom a kertben van és ázik a monitor az esőben, úgyhogy inkább beszélgetünk az ismeretlen munkatársaimmal, csajozási anácsok valakinek, és elvisznek valami bloggertalálkozóra, ahol freak apukája, aki a vodafone tulaja felajánlott valami díjat a tíz legkevésbé olvasott blognak, de én nem vagyok ott, mert én a negyedik legjobb vagyok

és ekkor felhív p, hogy bár nálunk hajnal van, náluk este, úgyhogy megy aludni, csak még hallani akart

összevisszaság. az van itt.