az út menti sáros hóban téblábolt, majd tétován elindult a másik oldal felé. körülötte autók húztak el, dudáltak, de ő csak baktatott előre, gépiesen emelgette lábait. a másik oldalon a pénzváltónál várakozó síelőcsoport mellé sompolygott, de csak egy eldobott…

nagyon elkeseredett vagyok. egy ideje már nem látom értelmét semminek, senkinek. sajnos. unom. magamat, az előrelépést nem jelentő munkámat, a határidőket, az ingázást, a nemutazást, a hazudozást. magamnak, neki. unom ezt az életet amit élek, és nem tudom, hogyan változhatna meg.

nyugdíjas múzeumigazgató? régivágású történelem tanár mondjuk Mezőkövesdről? vagy inkább művészettörténet? próbáltam kitalálni a kezéből kicsúszó könyv aranyszarvasos fedeléről mindnesetre nagyon horkol

azért igen rendes volt az indexösszetűzőnénitől, hogy másfél órával a fogadási időn kívül is összetűzött, és a beiratkozási határidő után is ingyen iratkozhattam be a t.o.-n :)

sok csupasz ferfitestet es ketreceben tancolni mint akkor reg, megorulni es megorjiteni, tegnap este ezt kivantam, vagy egy biszex orgiat. furcsa, higanycsepp vagyok, kerek egesz, most osszhangban magammal, nem akarok megnyilni senki elott sem lelkileg sem testileg

ami igazabol nem is lesz nehez, mert ujra csak egy takaro van az ágyamban.

azt hiszem, szeretnék egy kicsit egyedül lenni