az út menti sáros hóban téblábolt, majd tétován elindult a másik oldal felé. körülötte autók húztak el, dudáltak, de ő csak baktatott előre, gépiesen emelgette lábait. a másik oldalon a pénzváltónál várakozó síelőcsoport mellé sompolygott, de csak egy eldobott papírzsebkendőt tudott szerezni. mikor a kislány felé nyúlt, hogy megsimogassa, óriásit ugrott és riadtan a földhöz lapult. az út szélére tettem a szalámis zsömlém, három méterre tőle. egyszer sem nézett rám vagy az ételre, de amikor becsuktam a kocsiajtót, felfedezőútra indult.

ha író lennék, a hatás kedvéért írhatnám, hogy este, mikor újra átléptük a határt, ismét megpillantottam őt. megint az út szélén volt, mint reggel, de most megfeketedett vére keveredett a piszkos hóval.

valójában nem láttam többet.