Reggel sikerült kiválasztani az egyetlen olyan cipőt a harmincas kollekcióból, ami a) évszaknak és időjárásnak megfelelő, b) nem töri a lábam c) színben tökéletesen harmonizál a kabátommal. Amikor az egyik leendő lakásom bejárati ajtaja és a forrócsokim kapszlija is ugyanilyen színben érkezett, tudtam, hogy enyém ez a nap. Ráadásként az esti pezsgő, sangria és zs kocsija is hozta a tone-in-tone harmóniámat, amit igazán rajtam kívül talán a pakisztáni freestyle-os értékelhetett csak.

Azért jó volt. Most meg olyan másnapos vagyok, hogy nem tudok tőle aludni. Ez már a korral jár.