ott kezdődött, hogy nem találtam reggel a kedvenc felsőm. aztán fél óráig kerestem a kulcsot, ami a táskámban volt. majd százzal húzott el előttem a 90-es busz, röhögő sofőrrel, az irodában kiosztották az újabb tíz site ütemtervét (csáó kari), majd görcsös-vérnyomásesős lidércnyomásként mókus is beköszönt.

kész, feladom, csak egy kád forró vizet kérek, elmenekültem. volna. az irodából vezető lépcsősoron egyszercsak

reccs - puff - kopp - kopp - kopp - puff - puff - csatt

majd

"úúú, ez azért dúúúrva volt" 

ami vizuálisan emígy manifesztálódott: tigrike csizmájának sarka reccs, tigrikebukfenc sok csattanással, koppanással és puffanással, majd a munkatársak, akik továbbsétálnak. a kád meleg víz oly távol került, míg merev lábakkal és vérző tagokkal (és egyebekkel), ájuldozva átverekedtem magam a karácsonyi lázban égő városon, hogy ihajj.

hát ennyi. az idei holiday outfit nálam a fásli lesz.