Csúcsforgalom volt a hétvégén Földkerülő világutazókból Magyarországon. Miközben az osztrák Manfred Michlits még csak 5. napja rója világkörüli útját, addig a kanadai világvándor Jean Beliveau már a 40.000. kilométerhez ért Rákóczifalván, ahol Beliveau-t, gyerekek gyűrűjében ünneplik. A kedves mosolyú férfi már 7. éve van úton háromkerekű gyerekkocsijával. Kanadából 2000 augusztusában indult, végiggyalogolta Észak- és Dél- Amerikát, aztán átkelt az Óceánon, és Dél Afrikától egészen Marokkóig menetelt. Csak az afrikai szakasz 3 év volt. Aztán végiggyalogolta Európa számos országát, és most itt van nálunk, még pár napig. A meleg fogadtatás zavarba is hozta a világutazót, de ezek azok a pillanatok, amik túllendítik a holtpontokon, mert a Föld körüli út nem mindig könnyű. Jean bevallja, Afrikában a szegénységet látva megfordult a fejében, hogy visszafordul. Bevallása szerint a legnehezebb pillanatok azok, amikor a családjára gondol, de nem adja fel.

Jean Beliveau öt évvel, 26 ezer kilométerrel és huszonnyolc pár cipővel később megérkezett Montréalba. Végre itthon! – gondolta, és benyitott a tizenkét éve nem látott lakásába. Semmi sem változott, mérte fel a lakást magában, és a komódra ejtette kulcsait, ahogy azt negyven éve mindig teszi. Ekkor vette észre a világoskék borítékot, melyen az ő neve állt, a felesége kézírásával. Sietve feltépte, és olvasni kezdte.

Kedves Jean,

mikor ezt a levelet megkapod, mi már nem leszünk veled. Mon chéri, a gyerekek anyádnál vannak, én pedig Luc-höz költöztem, a sarki boltoshoz. Jean, kérlek, próbálj megérteni minket, nem tehettünk mást.

Ölel,

Marie.

Montréal, 2003.04.23.