ez, ez, ez, eeeez. szeretem ezt az idot. stockholm-szindroma.  

Közelebb jött, már egészen az arcomban volt, valahogy felülről nézett rám pedig biztosan álltam, tudom, mégis valahogy felém kerekedett és csak meresztgette a szemeit, én kapom a feketét, nekem kellett ez az egész. Próbáltam ellökni, de nem bírtam mozdulni, éreztem ahogy feszül…