És út közben néztem ezt a csodás tájat, a városon ülő gyöngyházas párát, és integettem a felüljárón a gyerekeknek, és jégkrémet ettem...

Szóval itthon vagyunk újra, és a kutyák mégsem pisiltek a sarokba, hanem hordóként szorongatták (milyen kedves tőlük!) és most minden olyan csendes, mintha tényleg csak magunk lennénk. Persze csak magunk vagyunk, de csak egy hétig, amibe természetesen a sulinak is van beleszólása. És kinyomtattam a méhecskés képet, elég jó lett, de a fotolog-ról levettem, hátha ajándékozás előtt meglátja Hajni. A másikat holnap fogom nyomni. Tehát elég jó most minden... És még a másik gépből jövő félelmetesfilm-hangok sem rettentenek meg nagyon... persze várjuk ki a végét... :)