Valahogy a mai nap az embereké volt, kibújtam a kis védőburkomból. Először is ugye, reggel hazavonatoztam. Itt ért a nagy felismerés: én nem akarok olyan lenni, mint egyik kedves útitársam, aki: "kedveske, mongya már, jó vonatra szálltam, a fiam vette a jegyet, oda-vissza, és jó helyen ülök, a menyem nem rakta oda a szemüvegem, de majd értemjön taxival az állomásra, remélem fel tudom hívni, a fiam szokta feltölteni a telefonom, én azt sem tudom, mennyi pénz van rajta...blablabla..." Mindezt egy korántsem öreg nőtől hallva... szóval nem akarok ilyen önállótlan lenni... Aztán ahogy hazaértem, balhéztam a családdal a gép miatt, sok loseruser csak letölt, csetel, de egyébként semmit sem tudnak... fel kell rakni egy új rendszert, ez már nagyon gáz, de akkor tuti semmihez sem lesz joguk... Aztán ugye berohantam a suliba, hiszen ezért jöttem haz, jó kis middle english órára, ahol lenyűgözve hallgattam a protogermanic 'musiz' szó átváltozásait egészen a presentdaymodernenglish 'mice' eléréséig.... áááásííít.... hazaérve aztán egy kis agyelszívás kellett - távkapcs - nyomkod - Konta Barbara bizé. Az emberek hülyék. De ezt már megállapítottam párszor. Kérdés: "És xy, te járnál olyan pasival, aki fekete ruhákat hord, meg furcsa haja van, olyan alternatív? Vagy jobban bejönnek a bőnadrágos laza hiphoppos, repper csávók?" Aha. És egyébként tényleg nem a ruha teszi az embert.

Szóval most itt vagyok, várom a szokásos keddi magányos sexandthecity-m, és customer support levelekre fogok válaszolgatni - ami persze csak egy kis pikáns adalék lesz a mai emberihülyeség - adaghoz.... lol