A britek 40%-a megcsalta már a párját élete során, ezt a minap hallottam a tévében és csak úgy elgondolkoztam, hogy azért ez elég magas szám. Meg hogy ennnyire értéktelenek lennének a mai kapcsolatok? Aztán eszembejutott, hogy mi hogy találkoztunk ... és jól elhallgattam. Érdekes, hogy gyakorlatilag akkor én voltam a megcsaló, mégis a mi esetünket sorsszerűként fogadom el, nem pedig puszta kíváncsiság/unalom/vágyak vezérelte gyengeségnek... hmm....

Mostanában olyan derűs hangulatban vagyok, ez olyan ritka, olyan jó. Pedig az idő is nyálkás, és egyedül vagyok... de ez olyan Moloko, Claudia Frenzel, Erlend Loe érzés, nem tudom jobban megfogalmazni. Olyan másnak érzem magam belül.

Miért van az, hogy a magyar tévéműsorok olyan erőltetettnek tűnnek? Szeretem a német adásokat, ezek magyar átirata annyira görcsös. Ez most csak az Avenzio-ról jutott eszembe, de már repülök is vissza a fordításomhoz...