Remekségek. Vasárnap Prága de bizony. Tíz órát utaztunk egész nap, de úgy érzem, az a hat óra, amit a városban töltöttem, igazán megérte. És nem csak azért, mert Prága milyen szép hely, hanem milyen szép hangulatokat adott nekem... ahogy kóboroltam az utcácskákon, üldögéltem a parkokban, hallgattam ahogy a téren az öreg bácsi a kedvenc Louis Armstrong számom szaxofonozza... Persze nem jó cipőt vittem az útra, így fél óra után már csak vonszoltam magam, merő vér lábbal, de legalább felfedeztem az új városrészt is, mert a teszkóban vettem ragtapaszt (hiszen csakis a cseh ragtapasz adott nekem erőt és minden félelmet legyőző bátorságot az út során.. :) ) És valahogy minden olyan könnyedén ment: tourist infó megtalálása, navigáció, pedig ez igen nagy szó nálam, és valahogy jó volt egyedül lenni. Arra számítottam, Giovanni barátnője is velem lesz, de nem vállalta a hajnali kelést, úgyhogy egyedül. És ez jó, azt hiszem, még sohasem voltam külföldön egyedül, de ezután több önbizalommal fogok nekivágni az eltervezett túráimnak, Pozsonynak, stb. A másik pozitívum, hogy nem gondoltam állandóan pick cseh ex-ére. Na jó, bevallom, Brno-ban de, ahogy olyan magabiztosan manőverezett az utcákon, mert elég jól ismerte a terepet, de végül is ezt is felfoghatjuk előrelépésnek. És sokat fotóztam, nagyon. Majd felrakok sokat ide is, a teheneseket biztos, annyira örültem, hogy végre láthatom őket...

Annyi sok kép, szín, szag, hang van bennem, most lehetetlenség egy összefüggő történetben elmesélni őket!!