moziba indultam, meg postára, kellemesen, vidáman. a moszkvánál leszálltam a metróról és beálltam a mozgólépcsőre várakozók hömpölygő sorába. ekkor jött az ötlet: nem fogok itt araszolgatni, hanem egyszerűen felfutok az álló lépcsőn. kellemesen, vidáman. el is indultam lábujjhegyen szökdelve, könnyedén. kellemesen, vidáman. a sorban várakozók felém fordított arcáról kisebb megdöbbenést véltem leolvasni, de ez csak még jobban motivált, folytattam utam. kellemesen, vidáman. aztán egy idő múlva félút környékén egyszerűen elzsibbadt a combom. már nem lábujjhegyen, hanem telitalppal, nem könnyedén lépegetve hanem trappolva haladtam. közben végig magamon éreztem a sorban állók tekintetét, úgyhogy egy könnyed, vidám mosolyt nyomokban sem idéző elszánt vicsorral tovább küzdöttem. a végére sífutóra hajazó módon, két kézzel kapaszkodva és tolva másztam fel. cseppen sem kellemesen, vidáman. de hamarabb, mint ők.

sürgősen edzenem kell.