A hétfői érdektelenség legszebb megtestesülése volt, ahogy rezzenéstelen arccal támaszkodott a villamos ajtajának. Haja a szemébe lógott, de nem zavarta; szemét amúgy is a padlóra szegezte. Nem akart tudomást venni a körülötte utazókról - de mi nem tudtuk nem észrevenni. A fülében lévő fülhallgatóból ugyanis üvöltött a calypso, és embert még nem láttam ilyen unottan hallgatni a karibi ritmusokat.