Eddigi leghúzósabb hatos versenyünk! Szakadó eső, bokáig érő sár, végkimerülés, sérülések, technikai problémák... és győzelem! Hat suttyó megmutatja, hogyan lehet óriás szívvel és nagy akarattal nyerni. Az ünneplésről épp lemaradtam, mert Liszikével (a verseny legjobb körideje, és még csak 17 éves...) Neunkirchenben ültem a röntgenre várva. Oszkár kilukasztotta magát, Szedő egyetlen száraz felsőrésze Gyurika pizsamája volt, az ujján óriás vérfolttal került vissza a gazdájához. A sárnadrág öt perc alatt foszlott le mindenkiről, úgyhogy szemeteszsákból és ducktape-ből épült a pró verzió. Hajnal három körül állt el az eső, de minek, addigra már senkin egy száraz pont sem volt. Merő mocsok minden, másnap reggelre perzselő nap. Jani és Szöcsi feladták, ahogy a két hatos magyar csapat is. Egyéniben Sala végig kitartott, ő is ugyanolyan őrült, mint a Geronazzo fiúk. Végre ott áll a csapat, ahol tavaly is kellett volna, a Freeride Kosice pedig csak második, mintegy nyolc percet vertünk rájuk. 24 óra alatt 152 megtett kör. Felvonó előtt négy másodperc szemüvegmosásra, vércukormérésre. Lanti = nulla perc alvás. Büszke vagyok.

Ja... amíg én húzok aludni, míg a többiek épp Saalbachba indulnak, további egy hét bicózásra... crazy!