Félve osonok a fal mellett, mégiscsak rossz hírű környék. Áporodott szag csap meg egy-egy bérház kukatárolójából; ma lehet ürítés, az ajtók nyitva, a szemetesedények a járda szélén. Ilyenkor feltűnik egy-egy potyacuccokra vadászó elem is, még a kukások érkezése előtt átrostálják a heti termést. Igen, ott is van kettő, koszlott kabátujjukat feltűrve halásznak a műanyaghenger alján. Szemlesütve megyek el mellettük, láthatatlannak tetszem, mintha tán nekem lenne szégyellnivalóm. Van is; a tiszta ruha, meg a parfümfelhő. A cipőm sarka is mintha túl hangosan kopogna.

- Nézd meg a lába közit is! - harsan fel mögöttem hirtelen egy érdes hang. Óvatosan hátrapillantok, csak remélve, hogy nem az én lábam köziről van szó. A két férfi egy frissen szerzett farmernadrágot forgat, próbálják az anyagot, mit bír még. Vöröslő fejjel sietek tovább.