Az úgy volt, hogy a Gyerek egy sor magas hangú trillázással jelezte, a nap már felkelt így hajnal négy felé, talán nekünk is ezt kellene tenni. Ilyenkor segít egy kis simi-cumi, visszaalszik, egészen ötig. Anya persze nem, mert anyának egyébként sem jó az alvókája, főleg mostanában. És főleg nem akkor, amikor egyik térde minden lépésnél szaggató fájdalommal adja tudtára, hogy már nem tizenöt éves, nem kellene a lépcsőn ennyit futkorászni. Pelucsere és D-vitaminozás után fél hatkor visszafekszünk közösen, enni-szunyókálni - ekkor még nem tudom, hogy a reggel legnyugodalmasabb pillanatait bambulom át.

Innen indul a reggelikészítés, a hozdleagyereket, a deeztkivasaltamnegyűrdösszemostmiértnemjó, a jézusommárötvenvan, a menjmárarrébbágyazok, a kukátkikellvinni, a jólvantudom, postáranefelejtsel!

Gyerek odabent, Férj elhajózik, addig én kutyát etetnék, de mínusz egy eb. Kiporciózom a kaját, hátha a hangokra előjön. De nem. Eszik a B-kutya, addig Anya füttyöntget. Semmi. Elindulok az utcán, persze füttyöntgetve, alvópólóban, legalább egy nadrágot felvettem, de minek, már senki nem néz hülyének, amiért kócos hajjal Slapajt ordibálva vonulok. Baszki, a kaja - nyilall belém, rohanok vissza (fél lábra enyhén bicegve, a térd, ugye), nehogy megegye B-kutya A-kutya kajáját. Felrakom az ablakpárkányra, beszaladok (fél lábra enyhén bicegve) a Gyerekhez, békésen játszik. Újra az utcára,tíz perc keresés után még mindig semmi. Visszamegyek, benézek a pincébe. Ott ül A-kutya, türelmesen, mukk nélkül. Te hülye hát miért nem szóltál - szidom kicsit, odaadom a kajáját. B-kutyát úgy kell visszafogni, hangos méltatlankodással jelzi, hogy igazából még ő is tudna enni.

Anyai szuperhallásom azonban több más zörejt is meg tud különböztetni. Egyrészről itt van a kukásautó, amely már a párhuzamos utcában járhat. Jesszus, nem raktam ki a kukát. Persze A-kutya ilyenkor kifejezetten komótosan csemegézik, biztosan érzi, hogy sietnék. A kukásautó zörgése mellett egyre hangosabban és jól kivehetően a Gyerek sírását is észlelem, elunta magát, és egyébként is, már legalább tizenöt perce egyedül van. Ideg a köbön, A-kutya még mindig ráérősen lefetyelget, B-kutya pattanásig feszült izmokkal várja az alkalmat, hogy elengedjem a nyakörvét és rávethesse magát a másik táljára. Na, ez is megvolt, végre üres az edény, hagyom a kutyákat, rombolok be a Gyerekhez (fél lábra enyhén bicegve).

Üvölt, dörgöli a szemét, álmos. Fel a lépcsőn (fél lábbal enyhén bicegve), berakom az ágyba. Az üvöltés eléri a maximumát. Kiveszem, járkálunk (fél lábbal enyhén bicegve), nagy nehezen megnyugszik. Visszarakom, ringatom, már majdnem elalszik... mikor odakintről valami éktelen ugatást hallok. Bennem egyre nő a feszültség, ő nem akar aludni, csakazértsem. Újra bömböl. Újra járkálunk (fél lábbal...) az ugatás közepette. Tíz perc után végre leteszem, befordul a jobb oldalára, elalszik.

Halkan osonok le a lépcsőn, tépem fel az ajtót, mivanmááááár. A kutyák vadászpozícióban a kerítésnél, ez sün lesz. Húzom a kertészkesztyűt, tényleg sün, de valamilyen alkatrésze bele van akadva a kerítésbe, iszonyattal nézem. Bőr. Vagy nem. Olyan mint egy köldök. Van a sünöknek köldökük? Mindegy, ki kell szabadítani. Nem megy. Jó munkát végeztünk a kerítésépítéssel múlt évben (illetve nem, mert a kutyák ugyanúgy szöknek, de legalább elköltöttünk több százezret). Berohanok (fél lábbal, ugye) a pincébe egy csípőfogóért, és szétvágom a kerítést. Vérzik a szívem, arra a nyolc hónapra gondolok, ami alatt felépítettük. Mindegy. Sün gombolyagban, kiáll belőle a drót. Mit csináljak vele, mégis? Belerakom egy vödörbe, közben fél kézzel löködöm arrébb a támadólag fellépő kutyákat. Hívom az állatorvost, nem tud kijönni, most nincs kocsija. Nekem se, viszont van egy csecsemőm, aki miatt nem igazán vagyok mobilis. Marad a pincében, egy vödörben. Mármint a sün, nem a csecsemő.

Apropó csecsemő, csak nem a Gyereket hallom már megint? De. Ez az alvás csak fél órás volt, kézfertőtlenítés, bicegek felfelé a lépcsőn, szakad rólam a víz, már 26 fok van odafent, afenébe, be kellett volna csukni az ablakot.

És még nincs nyolc óra. Jó reggelt!