ahogy a listát böngészem, az az érzésem, minden filmet láttam már. persze nem, de talán ezt hívják úgy, hogy csömör.

talán a megváltó szex lesz a mai. (talán megváltó szex lesz a mai.) úgy érzem, mindent graham mastertonnak köszönhetek, amiért gyerekkori lopott órákban olyan dolgokat tárt fel, amiből a mostani nyitottság származhat. és ez nem gyakorlás, csak megtalálni a módot, hogy jó legyen és kedveld.

annyira szeretném egyszer szövegkörnyezetben leírni, hogy akimbo. leginkább így, csak már ezt is elfelejtettem. tudtam-e valaha?

egyszer írtam neki, akit mindenki remeknek, kifejezőnek tart. még aznap felhívott, hogy megköszönje, és később icq-n is beszéltünk. aztán megkérdezte, hány éves vagyok, és voltam-e már házas. hogyan is érthetném meg, ilyen fiatalon? kinevetett. most én is blogger vagyok, és még mindig olvasom. de már elfogultság nélkül, mintha mást is látnék belőle.

ő nem változott, csak én, talán. három éve magamat találtam meg, de most újra a külvilág a soros. és élvezem, ahogy az elszigeteltség buborékos védőfóliáját letéphetem, de félek is egy kicsit.

magamba rúgni, mert végül sehová nem megyek.