Bébilány hajnalban rágyújtott egy cigarettára, pedig nem szokása. Üldögélt az erkélyen, ami viszont nagyonis. Bébilány a panorámát bámulta, és a gyerekén gondolkozott. Kilenc hónapja fogant, növekedett, belegyúrva szorongás, félelem, fájdalom, irigység, düh, szégyen. Bébilány elhatározta, hogy itt az ideje megszülni, és ezt a keserűség-gyereket szépen az út mellett felejteni.

Bébilány elnyomta a cigit, morfondírozott még kicsit a pislákoló fényeken, majd bebújt ismeretlen ismerőse mellé az ágyba. Bébilány szerette hideg talpait melengetni. Különösen őszbe hajló hideg hajnalokon.

Boldoguljon csak egyedül az a gyerek ott az út szélén.

Bébilány is. Boldoguljon.