szóval az van, hogy meguntuk a tavalyi didergést és szigeteltünk, de durván ám. a bejárati ajtón kifért az ujjam, úgy meg van vetemedve. az ágyban fekve rendesen lobogott a hajunk a huzatban.

szóval most minden jól be van tapasztva, foldozva, ragasztva, kitöltve.

cserébe penészedünk.

de durván ám.

reggelente lesikálom a csizmáimról a zöldet, ha valamit fel akarok venni. fal mellett semmit nem lehet tárolni, rettegve várom, mi lapulhat az ötször hatos nagyszekrény mögött. most sikálunk, hetente, eleinte létráról ugye, mert ez a kis szemét tuti a legmagasabb sarokban kezd előjönni.

utána meg bárhol.

alig várom hogy nyáron penésztelenítsünk. meg fessünk.

valami jó kis sötétzöld színt gondoltam...