goldenblog - érzésem szerint mindenkire rávertünk egy órát koktélozás és zabálás terén, és egy idő után az sem érdekelt, hogy fotóznak, videóznak és fejben blogpostokat írnak a rendezvényről, és ezeket a napokban tuti viszontlátom (és nem csak én). aztán vidámpark, majd tűzraktér és corvintető, végül kuplung.

és az aranycsapat, három éve változatlan. thx guys, you made my night.

Végy pár őrültet, akik hegynek lefelé bicikliznek. Rendezz nekik egy versenyt, legyen mondjuk 24 órás. Négyfős csapat helyett induljanak csak hárman. Péntekre legyen óriási eső, szélvihar és öt fok. Mondjuk tévedjenek el az úton, majd sátrazzanak a viharban. Reggelre tócsában ébredjenek és a remegés egész nap ne múljon el. Legyen egy csapatmanager aki elhárítja a defektet, féket légtelenít és szorgalmasan hordja a nudelstazion kosztját. Aztán ha már minden oké és mindenki limitet megy, harmadik legjobb köridő és ilyesmi, az egyik versenyzőnek törjön el az ujja, a másik ne bírja megemelni a karját, a harmadik pedig adja fel az egészet és induljon haza hajnalban, lehetőleg úgy, hogy négyszer elalszik a volánnál. A maradék sátrazzon még egy jéghideg éjszakát a vizes hálózsákokkal, és induljon parndorfba bevásárolni (lehetőleg vasárnap, hogy semmi se legyen nyitva).

Ha mindezt képekben mesélem, akkor így néz ki.

Na ennyit a huszonnégyórásról. Az osztrák egészségügynek pedig kalapot emelek, és gyanítom, a biztosítóval lesz még pár körünk. 

egyébként felhívlak, ha

nem műtenek; nem forgatunk; nem interjúzok; nem fotózok versenyt, esküvőt, pinát; nem debi, lajosmizse, ausztria, mátraszentimre, pécs; nem bizniszelek; nem alszok végre; nem túlórázom; nem nyaralok; nem lesznek itt az oroszok,

szóval hamarosan, de tényleg ám. addig is szorri :(

műtét után nem pont egy wellnesshétvége a legjobb, de hát ajándék lónak...

szépvolt, jóvolt, felemás - a felem máshol - és rendkívül fárasztó.

no child anymore.

és közben megannyi minden, alárendelve egynek - annak.

brutál felszabadulás.