Megbeszéltük, hogy max. három barátunk van, fejenként. És hogy nem is kell több. Jó volt segíteni neki, bár szerintem csak ráébresztettem, hogy nem kell állandóan a "normális" emberekhez hasonlítania magát, és hogy a saját módján is lehet boldog, felszínes vidámságok, haverságok nélkül. Jó volt ezt így magamnak is megismételni, és jó volt látni, ahogy elgondolkodik a dolgokon, és mintha enyhült volna a szorongása is.