El sem hiszem. Zolival elmentünk hangulatokat gyűjteni, és rátaláltunk erre a lebontás alatt álló ipartelepre. És bementünk a portára, hogy a fényképezéshez (iskolai feladat címszó alatt) adjanak nekünk engedélyt. ÉS nem küldtek el minket a fenébe, ez volt a meglepi no1. Meglepi…

Nem is volt olyan szörnyű. Remek dolgokat fotóztam az egyetemen, és  röpke pillanatok alatt leadtam az indexem, és még az áltagomat is kijavíttattam az ordítósoknál. És visszafelé a villamoson az embereknek már nem is volt olyan morcos vizesbüdös szaguk, hanem cinkosan…

A fenének van kedve kimenni ebben a sz@r időben, sorbanállni a tanulmányi osztályon, és kirohanni a vonathoz... blahhh!

ó, a fenébe, töröttszárnyú pillangó lettem :(

A britek 40%-a megcsalta már a párját élete során, ezt a minap hallottam a tévében és csak úgy elgondolkoztam, hogy azért ez elég magas szám. Meg hogy ennnyire értéktelenek lennének a mai kapcsolatok? Aztán eszembejutott, hogy mi hogy találkoztunk ... és jól elhallgattam.…

Megbeszéltük, hogy max. három barátunk van, fejenként. És hogy nem is kell több. Jó volt segíteni neki, bár szerintem csak ráébresztettem, hogy nem kell állandóan a "normális" emberekhez hasonlítania magát, és hogy a saját módján is lehet boldog, felszínes vidámságok,…

Hogyan lehet egy napot a gép előtt tölteni, anélkül, hogy érdembeli értelmes munkát végeznénk? Ma sikerült. Azt hiszem, összesen egy kétoldalas cikket fordítottam le, de ebből is van még öt oldal. Meg megválaszoltam 53 db customerparát. És kellemes ősszelsnowboardozni-hngulatom…