szóval az úgy kezdődött... mint derült égből a beázott plafon.
 
először aprócska csillag alakú volt, majd kínai sárkányálarc lett. reggelre egy komplett (és meglehetősen kiterjedt) afrika-térkép várt ránk, ugyan apróbb hibával, madagaszkár megpróbált visszaolvadni mozambikba. aztán este újabb meglepetés: ausztria méretarányos térképe is elkészült, a másik oldalon.

miközben charlotte perkins gilman-t megszégyenítő változatossággal folyt a plafon metamorfózisa, az alábbi vicces dolgok derültek ki: nem a felső lakónál van a hiba, úgyhogy a két éve felújított szobát (és igen, ez óriási szó!) szépen szét kell vésni, hogy a csövet meg lehessen vizsgálni. valamint a lakóközösség elhatárolódik az ügytől, főként azok az egyének, akik egy éve nem fizetik a közös költséget. aztán a háztartás több táborra szakadt. az 'ultrák' mindennemű bontás ellen ágálnak, és azonnali elköltözést sürgetnek (nullához közelítő eséllyel), a hatalmon lévő aktuális 'kormány' pedig a szigorú beavatkozást preferálja (mint mindig. persze ebből is csak félmunka lesz, mind minden másból. magyarul "jól szétverjük oszt kísz"). a 'kemény dió mag' teljesen érdektelenül szemlélődik, láthatóan nincs tudatában annak, hogy ő is érintett a helyzetben.

amíg az intervenciós tervek ratifikálása és végrehalytása folyik, valószínűleg menekültként kisebb hazámban fogok tartózkodni.

főként a délelőtti ordibálás után.