már két napja jégmacska blogjával töltöttem az időt, buzgó keresve a nekem
kellő részeket (sikerült is tíz oldalnyit kitermelnem). valójában
nagyon sok közös van bennünk. a fotózástól a depresszióig. na jó,
inkább csak sok közös volt bennünk. nagyrészt a régi önmagamra
emlékeztet, a kicsinyeskedéssel és az érzelmi instabilitással
(összefüggések?)
nem, mégsem. én nem voltam ekkora féreg.
egész éjjel ezen gondolkoztam, és azt hiszem, én mégis nagyobb féreg voltam.
de legalább az én fickóm nem fenyegetőzött mások megölésével.