Köldökcsonkok és húsz év anyáknapi gyerekrajz-termése közt nosztalgiáztunk. Eszembe jutott a gyűrűm, amit négyévesen elástam az udvaron mikor az emeletet húzták a házra, előkerültek az uzsonnaszalvéták, és tesómmal egyszerre nyúltunk egy-egy darabért hogy meggyőződjünk, már nem ugyanolyan szaga van, mint rég. 

Január óta annyi matracon, ágyon, kanapén, szőnyegen, autóban, székben aludtam, hogy úgy érzem, bárhol képes vagyok aludni. Most aludtam utoljára ott, amit mindannyian otthonnak hívtunk. És valószínűleg most láttam utoljára a kutyát is. Van helyette macska, Puccos. Puccos valójában nem szimpatikus – és bedugul tőle az orrom.

Pedig a tigrisek néha kismacskák… és a kismacskák megeszik a fészekből kipottyant kisrigókat.