Habosan örvénylik a csatorna felé, le a hegyen, a kihalt utcákon át, hullámzó textúrájú szövetként vonja be a panorámám, falevelek sodródnak a viharban, mint egy-egy megtépázott pillangó, a villámokat elnyeli ez a szürke vatta, a bőrömön érzem a szél irányát, jéghideg, jéghideg, jéghideg, de én csak táncolok, forgok, ázok és sírok.