egyik legjobb huszadikám, még akkor is ha. heten szállták meg az erkélyt, sörök behűtve, tüzijáték indul, vele együtt balról az a szürke függöny is, ami fél óra után óriási zivatarként köszönt be. 

lecsorogtunk az esővízzel a déli felé, dugó, szirénahang és tömeg mindenhol. egyszerűen imádom budapestet, ezt a káoszt és fejetlenséget. valahogy végletes és bizonytalan, abszolút nem otthon, csak átmenet. hova.

a záróakkord hajnali becher, fülfájás. nomeg ismeretlen ismerősöm igazi randin. még ma.

de most alvás.