elohivattam es megvettem. harom villamossal cipeltem a varos egyik vegebol a masikba. beleraktam, levagtam, felragasztottam, letoroltem, bepattintottam. 

es reggel eltortem. 

kaksa.

 

ha mar a rafagyasnal tartunk.

 

ráfagytam a biciglire.

Vajon mik lehetnek azok az apró öntapadós papírszeletkék, amelyeket bizonyos üzletekben vett bizonyos termékek bizonyos részein helyeznek el bizonyos személyek? Csak egy-egy szám van rajtuk, és előszeretettel búvnak meg a leglehetetlenebb rejtekhelyeken, mint pl. új nadrág zsebe, új pulóver ujja belülről, etc. Tegnap a mosdóban a 28-as pottyant ki belőlem.

Póriasabb változatuk a tegezős kék-sárga áruház egyik termékcsalád ajtajához mellékelt szerelési segédanyag plasztikcsomagjában rejtezik, igaz, ezek ragasztótlan változatok.

Csakis egy céljuk lehet: titkos számkombinációjuk egy underground gyár koordinátáit fedi, ahol ötéves kínai gyermekmunkások próbálják a nagyvilág tudomására hozni sanyarú sorsuk, mielőbbi segítségért rimánkodva.

Más magyarázat elképzelhetetlen.

Szürke aszfalton szürke autók szürke csíkot húznak, az egyenszürkébe csak egy rozsdapiros ikarus pöcög be, osztálykirándulás; unottan bámulnak kifele, minden fülben fülhallgató dugója. Magasabban vagyok, mint ti, és ugyanúgy bámulok; füldugó helyett épp egy férfihang – Raindrops Falling Down – de egy férfihang nem lehet lágy, ez inkább amolyan gép-lágy, egy kis dobogás hiányzik, itt, itt; de már jön is, vagy csak hallani akarom? Egészen elringat ez az egyveleg, nem érdekel a gőzölgő arrabiata.

Fél éven belül megnősül a fia, mondtam neki, ő azt válaszolta, akkor nem ismerem eléggé.

A darut figyelem a hegy tetején, mozog-e? Közben tényleg cseppcsíkos az ablak, és mintha elfordulna a daru, mosolygok ki az ablakból.

 

 be(m)sörözve, nemhagymás-decsípős girosz, kifejezetten a csukló lányoknak, kis tigrisharizsnyában, és már az sem érdekel, hogy a tökéletes tervem elúszni látszik, sem minyom, nem nyom semmi, tényleg, napsütés vagyok a késő éjszakában, de legalábbis a margit utca legkedvesebb teremtése, gonosz unokatestvérek, ezt jól kitervelték, kis piros jöjjön elő, csak meg ne érezzék reggel a hányásszagot.

hétfő esti őrület. csalogató all in, vesszen a patika.

 

 

mézesmadzag.

klikkolj és nyerj, küldjük a viagrát, ingyen fényképezőgépet, pixelcsajokat.

 

 

meggazdagszunk mi is.

majd egyszer.

szeretemszó:

sikán - kevlár - szarházi - cipőfűző - remíz 

 

nemszeretemszó:

bránermájszter - comb - kocsonya - nésönel 

 

csak így. csak mert. 

- most nem mennék be a gyártáshoz, nem vagyok náluk túl népszerű...

- ne aggódj, máshol sem.

 

csorognak a napok, megint sok a köcsög az utcán (hö-hö, itt is és ott is), hétvégén talán best western janus atrium miegymás hosszúnevű, előtte mongolt nyomunk, a hétvégi tánc emlékére. és még mindig tákolás, mesterbácsik, telefonos segítség.

és akkor behasít az oly jól ismert ideg, azt hiszed hogy nyílik még a hazugságok vagy mégsem, mindenesetre kemény, kemény, nagyon kemény, amikor házat akartunk, meg kiskutyát, meg most akkor mi és ne terelj.

elvileg este.