Miért van bennem kisebbségi érzés azért, mert "vidéki" vagyok? Avagy: miért kapcsolódik számomra a vidékiség alapvetően negatív jelzőkhöz? Ezt a kérdést Nikivel próbáltuk megfejteni legutóbbi budapesti incidense után, és most a Lórival folytatott beszélgetés során jött fel bennem megint. A tirpák paraszt Alabama-man sztereotípia...? De amikor tudom, hogy én nem vagyok, akkor miért bánt mégis? Egyébként semmi ok a mélabúra, van azért jó oldala is... egyesek szerint. Bár soha nem voltam még disznótoron, BKV helyett van DKV plusz a tömegközlekedés összes megállapított hátulütője, nekem is volt otthon palántám, le is buktam vele, a pályaudvari resti nem kiülős, ellenben a mellette lévő 'Lögd ide a sört!' (igen, G-vel) műintézmény kellemes felüdülés a civilizáció rendszabályaiban megfáradt egyéneknek...

Nem lehetnék inkább tigr a nagyvilágban? Mindenfelé, seholsem.