Lényegében a húsvét a promiszkuitás burkolt propagandája; a hím egyedek minél több nőstény egyedet keresnek fel és az átnyújtott tojás, mint archetipikus termékenységi szimbólum, valójában allúzió a petesejtre, és egyben elmosódott visszhangja egyfajta állatias szaporodási ösztönnek.

Persze nem ezért szeretem a húsvétot. Hanem mert úgy emlékszem, ez az egyetlen nap amikor közösen reggeliztünk. Bár gyerekkoromban sosem fogadhattunk locsolókat, a rokonok mindig összesereglettek, és egy frisszöld, tiszta, ízes-illatos, bársonyruhás emlékem van az egészről.

Sajnos már semmi sem a régi, de ilyenkor döbbenek csak rá igazán, mennyire nagy szerepet játszott a család az életemben. Hát ennyivel több a szocioekonomikus egységnél.