miért is hittem, hogy bármilyen hajnalban is kelek hajat mosni, felesleges sietnem, mert jegy nem lesz. és persze hogy. szóval a fennmaradó röpke tíz órát bútorszövetvásárlással kívántam eltölteni. hacsak. és decsak. mert sehol semmi. fele királyságom egy vanília-alapon egyenetlen eloszlású, váltakozó szélességű sötétbarna csíkokkal tarkított kordbársony jellegű szövetért.

meg ahogy én azt elképzeltem.

mindenesetre széthullik a gépem, a telefonom lemerül, az mp3 lejátszóm szintén, megy a hasam, nem vagyok kész a holnapi update-ekkel, az irodaba már nem érek be, nem tudok semmi infót a mai estéről (vagy bármilyen estéről a héten) és kezd elhatalmasodni rajtam a seclusion pánik.

jajsz