áh, sokminden.

józsefvároson majdnempartin át buszvezető-petiig.

igen, egyre rövidebbek a bejegyzések.
pedig belül kész monológokat gyártok, neki, neked, nekem, csak úgy. sokmindent dokumentálok, tisztázok, észlelek, felvetek, boncolgatok, túlélek, felejtek. és mindez megmarad fejben, érdeklődés, bátorság, társaság hiányában. nem, nem rinya. csak szemlélem ezt a légüres teret itt az üveggömböm alatt.