gyönyörű makettvárosok felett felhőárnyékokkal siklunk, ott egy gyufásdoboz-lakótelep, itt egy alaplap-temető, kékszemű medencék hunyorítanak vissza, bádogkéményen kacsint a nap

***

londON

burnuszok, szárik, turbánok, sárkányos selymek, gumipapucs, afrofonás és ghettoblaster. A Bow sokszínűsége minden nap elvarázsol, cseppet sem bánom hogy fehér arcot nem is látunk, csak a félig meztelen, és egészen részeg szurkolókat.

***

metro police

és A város. Itt fogok újrakezdeni, ha kell. Túlcsordul, elárasztja az összes érzékszervem, Sue Hubbard sorait olvasom a Waterloo-n mélabús skót dudával kísérve, a Temze partján kapcsolódom haza francia sanzonokat hallgatva, elmerülök az Oxford Street örvényében, hogy újra felszínre bukkanjak a Hyde rózsaillatú zöldjében. Camden furcsaságai megférnek a viktoriánus tökéllyel, a Docklands letisztultságával, Chinatown dzsungelével, a Trocadero útvesztőivel. A csatornaparton lassú gitárzene a mezítlábas csavargótól, miközben csoportos verekedés alakul ki a sarki punkok és drogárus négerek közt. Faragott sétapálcák és a Cyberdog űrruhái – olyan harmonikus ellentétpár, mint délidőben a füvön ebédelő business suit-os menedzserek.

***

’ello gorgeous!

kora reggel épp bethnal green-nél szállok át, mikor jön az sms „Hi tiger hope all is well good shopping today is petticoat lane love joel”. Megörülök, a nizzai-jamaikai táskakészítő srác is épp vásárolni tart, együtt utaztunk a buszon a reptérről, persze nem futunk össze, túl sok lenne a véletlenből egy napra. Perzsel a nap, Today is my day, dúdolják a fülembe, miközben fel-le ugrálok a piros emeletesekre és a Belfastnál a folyóra bízom azokat a kulcsokat amelyek számomra nem nyitnak már semmit. A nap végi cider mellett pedig a sarki pakisztáni boltossal beszélünk a magyar barátairól, miközben az egész szomszédság egy emberként horkan fel egy-egy kihagyott helyzet miatt.

***

londOFF

kiderül, nem annyi az ennyi, végül 76p-ből kell kihozni az egész napi kaját. Aztán kis szelet a hajnali esősből is, a kialvatlanság és az összezártság miatt kibírhatatlan vagyok, tudom, görcsölök míg a last minute check-in-t ki nem nyitják, vacogtató hideg a gépen.

És itthon pedig… a 18. kerület minden pompája, félretaposott szandák, lenőtt hajtövek, olcsó kínai pulóverek, bkv-ellenőrök.

Mind the gap.